Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
IV. FEJEZET. A magyar ferencesek történetének vázlata különböző rendházaik szerint
Bártfa. A protestantizmus a felsőmagyarországi öt városban: Kassán, Lőcsén (a szepesi városok fejében), Eperjesen, Bártfán és Szebenben már a mohácsi vész előtt felütötte fejét, 1526 után pedig egészen hatalmába kerítette e helyeket. Hogy most csak Bártfáról szóljunk: II. Lajos király 1525 febr. 3-ikán rendeletet adott ki a Bártfán fellépett lutheranizmus ellen. 466 1528-ban a bártfaiak elűzték városukból az ágostonrendieket. 46 7 1534-ben feleséges, gyermekes, két szín alatt áldoztató prédikátort fogadtak, mi ellen az egri vicarius és a király állást foglalták. 46 8 1535-ben a király megtiltotta a bártfaiaknak, hogy kathólikus plébánosukat elűzzék. 1538-ban ismét apostata, nős prédikátoruk volt a bártfaiaknak. 46 9 1539-ben Stockei Lénárt, Luther tanítványa, átvette a bártfai iskola vezetését. 47 0 1540-ben a bártfaiak, a királyra vaAjó tekintettel, nőtlen, de lutheránus lelkészt kerestek. 47 1 Nem sokkal ezután végképp megtiltották! városukban a kathólikus istentiszteres erővel vette él a templomot a protestánsoktól és kahoHkus plébánost helyezett belé. (Magyarország vármegyéi és városai. Sziatmár várm. 212. — Kocsi Csergő Bálint 11. és iköv.) így tehát iimmár kéjt templomuk volt a katholiltíusokrüak Nagybányán : a Szénit Miklós-templom, melyet a minoriták 1662-ben kaptak m)e|g és a város főtemploma, aizaz plébánia-temploma, mélyet iá katlholikusoknak Spankau 1674-ben ladoftt át. — 1677-ben, novemberben., Wesselényi Pál kurucai elfoglalták Nagybányát és az, immár .a kathollikus istentisztélet céljaira berendezett plébánia-templomban rettentő dúliást vittek végbe, a kathólikus bányatiszteket megkínozták, kettőnek közülük haTáMt okozták, a többit csiak váltságdíj fejében bocsátották szabadon, a városban levő jezsuitákat] mindenükből kifosztották, a jezsuita házfőnökíkleO. kötelezvényt inalttak >alá, hogy ő és rendtársai Nagybányára többé nem jönnek vissza és azután az atyákat a városból kiűzték. (Korneli. 612. — V. ö. Magyarorsz. várm. és vár. i. h.) Nem találjuk nyomát, hogy e nagy (kavarodásban Nagybányán .a minoritákat is érte volna baj, pedig Korneli mindenről' bőven be -szokott számölni. — Hogy a XVIII. század foHlyaimán Nagybányán mily kedvezőre vált a katholikusok helyzete és hogy igy ott, ha talán sohasem is üldözték őket, a minoriták éleste is minden bizonnyal kellemesebbé vált, mitnt miikor a város túlnyomó többsége még protestáns volt, megvilágítja a következő adat: Mária Terézia királynő 1768-ban — kijelentvén, hogy Nagybánya városa a kegyúri jogot, melyet cinég 1347-ben Nagy Lajos kitrályitóffl kapott, az eretnekségre térvén, elvesztette és e jog a királyra szállt vissza — tekintettel arra, hogy a város hatósága (Magistrtatus, belső tanács) és külső tanácsa, valamint lakossága is javarészt már visszatért a klatholikug hitre, sőt a város szép plébánia-templomot is építtetett és a templomot jőíl javadalmazta, a kegyúri jogot a városnak visszaadta. (Orig. Ref. 1768. 70. exm. Jfebr. 17.) 46 8 Egyht. Eml. I. 189. 46 7 U. o. 382. 46 8 Katona: H. C. XX. II. 901. — Fejér: Codieill. 22. d. 51. lap. — Egyht. Eml. II. 336., 370. 46 9 Egyh. Eml. III. 21. 222.. 235. 47 0 Fraknói (Franki): Béwai Ferenc . . . fiainak hazai s külföldi iskoláztatása 1538—1555. Ért. a tört. tud. kör. 1872/73. 1. — Lampe-Emler: az 1525. évhez. — Zsilinszky: i. h. 57. — Abel Jenő: Szinügy Bártfán a XV. és XVI. százsadban. Századok. 1884. 22. és köv-j,' 48. és köv. 47 1 Egyht. Eml, III. 440., 443., 445.
