Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
III.FEJEZET.A magyarországi protestantizmus és a magyar ferencesek
Ha a protestantismus elterjedésiével (kapcsolatban pap hiányról •olvasunk, ezt semmiképpen sem szabad úgy érteni, hogy Magyarországon kevés pap volt és így a hívek papok híján, elhanyagolva, lelki vezetés, pastoratio nélkül voltak és azután jöttek a protestáns lelkészek, kiket az elhanyagolt, elhagyott nép, szomjúhozva a lelki vigasztalást, örömmel fogadott stb. Ez nem így volt. Ha így értik a paphiányt, ez tévedés. Pap untig elég volt Magyarországon. Az esztergomi főegyházmegyében a mohácsi vész előtt 9 0 0 plébános működött. 36 8 A többi egyházmeségek, apátságok, prépostságok, káptalanok javai) a kathólikus Egyháznak sértetlen tulajdona, melyről, a pápával egyetértően csak a király, mint fökegyúr, rendelkezik, igen, ennek az elvnek Magyarországon való soha el nem homályosul ás át, holott ezt még azoknak a XVI. századbeli országgy üléseknek az egyházi vagyonra vonatkozó intézke•-dései, határozatai is bizonyítják, mely országgyűléseknek többsége protestáns volt, Salamon nem domborítja ki. Egyébiránt mi a fent, a szövegben írottakat Salamon-tói egészen függetlenül, saját levéltári kutatásaink alapján állapítottuk meg. Hogy pl. Besztercebányán alaposan hozzányúltak az egyházi, azaz plébániai vagyonhoz, ez — és ezt a többi városra nézve is mondjuk — nem dönti meg a mi nézetünket, melyet a szövegben a plébániai vagyont illetően kifejtettünk. Mert ha a vallás szolgáinak vagyonát meg is dézsmálták (ld. 1876-iki Besztercebányai Schematismus. 86. 144.), azért az egyházi vagyonon egyesek m agán hasznot nem nyerhettek, mert akármennyire vizsgáljuk i& a besztercebányai városi levéltár adataiból merítő forrásunkat (az idézett Sehematismust), csak azt vesszük ki belőle, hogy akár a tanács testületileg, akár egyes tagjai, aikár mások az egyházi javadalmak földeit csak b' é ? b e v è 11 ék (id. Schern. 144. fent és íent) és hogy így a bérösszeg, a földjáradék a város pénztárába folyt s hogy tehát a földek haszna nem egyeseké, hanem a városé volt. Még akkor is, ha a földekből valamit áruba bocsátottak, a vételár a városé lett. (U. o. 86. lent.) A földeket tehát aváros vette el, a városéi lettek, azé lett az eladott földarabok ára is és a város kezén maradtak a földek 1681 után is. (U. o. 87 fant.) Magánérdekről, 'magánhaszonról tehát .szó sem lehetett, annál kevésbbé, mert a város közönsége — pedig neki is volt beleszólása a város ügyeibe (külső tanács!) — sem engedte volna, hogy egyes emberek, családok foglalják le maguknak az egyházi vagyont. — Ami meg a város hasznát illeti, kérdés, hogy mivel a javadalmak elvétele, a saecularisatio után is gondoskodni kellett a templomi és iskolai szükségletekről, az aránylag sok lutheránus lelkész, a tanítók és a szegényházbeli szegények ellátásáról — és nem lehet mondani, hogy a lutheránus városok templomaikról, lelkészeikről, tanítóikról, iskoláikról rosszul gondoskodtak volna, — igen, kérdés, hogy mindezek után meninyi haszna maradt a városnak az egyházi vagyonból? Azt hisszük, semmi esetre sem annyi, hogy ez indítéka lehetett volna a protestantizmusra való térésnek. 36S Primási Levéltár. Arch. Vet. Beel. fasc. 25. n. 233. Nomina, cognomina, dignitates et Bénéficia sub jurisdiction Archiepiscopali Strigoniensi existentis totius cleri. Anno 1647. — Eszerint 1647-ben 206 plébános' és 73 licentiatus volt az esztergomi főegyházmegyében. — U. o. fasc. 25. n. 235. alatt megvan a pápa elé terjesztett jelentés a magyar egyház állapotáról és különösen az esztergomi főegyházmegyééről, mint a rajta levő jegyzet mondja: ,,ca. 1650", Lippay érsek sajátkezű fogalmazványában. — Eszerint 1650-ben az esztergomi főegyházmegyében 164 plébános működött ( itt bizonyára pontosan számba vannak véve a tényleges üresedések is) és 68 lioentiatus. Az ezzel összefüggő, szintén eredeti fogalmazványban határozottan irva van, hogy régente, •azaz a protestantismus fellépése előtt, 900 plébános volt a főegyházmegye területén. —
