Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
II. FEJEZET. A ferencesek a török világban
hogy ha a török így hánt keresztény alattvalóival, így lllenézte, elnyomta őket, ahogy leírtuk, 29 3 magát a keresztény v a I I 1 á s t bántotta-e, ki akarta-e irtani, gátolta-e gyakorlását, a mohamedán vallásira akarta-e kényszeríteni a keresztényeket? Errie a kérdésre határozott n e m-mel kell felelnünk. A török mindezt nem akarta, mert 1. ha valamennyi nép, melyet leigázott, a mohamedán vallásro tért volna, csak gondot okozott volna neki az ő elnyomásukra, kizsákmányolásukra a valláson kívül más jogcímet keresnie, 2. a (török jól tudta, több tartományban a tapasztalás megtanította erre, hogy ha már a népet a vallás miatt, azaz annak a címén sanyargatja, szolgaságban tartja, ajánlatos a népet Ifegalább vallásának gyakorlásában nem háborgatnia, mert ha ezt is megteszi, a nép végképp felmondja a szolgálatot, egyszerűen szétfut, üresen hagyja a tartományt. „A vallás dolgában a török több türelmesiség|et tanúsított a keresztények iránt, mint a keresztények egymás vagy a zsidók iránit. Ha a nem-mohamedán pontosan megfizette adóját, a török nem sokat törődött vallásával" — írja Acsády Ignác és ez igaz. 29 4 , De hát alább látni fogjuk a kegyetlenségeket, a kínzásokait, az öldökléseket, melyeket a török keresztény papokon, különösen ferencrendiekeii elkövetett és mindez hogy egyeztethető össze az imént írottakkal? Nos 1. a kegyetlenkedések egy része háborúban történt, olyan területen, mely nem volt a töröké, vagy még végleg nem volt az övé (ilyen területekről történtek a népnek rabszíjon való elhajlásai, azaz a rabszolgavásárokra való vivései, stb.) és amit a török az ellenséggel teitt, az nem tartozik az ő, alattvalóival szemben követett eljárásának keretébe. A háborút végre a török is úgy viselte, mint a keresztény hatalmák viselték és viselik még ma is. 2. A török igenis olyan papokat és szerzeteseket is bántott, kik alattvaló-i voltak, de az ilyenek ellen csak akkor dühöngött, ha lázadóknak, az ő hatalma ellen törőknek, az elllíeínséggel cimborálóknak, összeesküvőknek, árulóknak, tehát ha politikai ellenfeleknek tartotta őket. Mikor Vidoc Fábián, világi papot, Vinkovics Benedek, zágrábi püspök, 1640-ben Szlavóniába egy sorba tartozik pl. azzal iaz állítással, bogy a régi magyar katholikusok rossz hazafiak voltak, kik a magyar szabadságot Bécsnek eladták. Akik a törökkel való szövetkezést a régi magyar kálvinistáknak olyan nagyon szemükre hányták, elfeledték, hogy a törökkel pl. •— hogy mást itt most ne említsünk •— a kathoiikus Velence és a legkeresztényebb francia király is szövetkeztek és elfeledték, hogy a régi magyar kathoiikus és protestáns politika csak pillanatnyi eszközeikben (azokban sem aniindég) tértek el egymástól, de a cél j a egy volt mindég mind a kettőnek. Ezeknek az igazságoknak a bővebb bebizonyítása most nem tartozik ide. 29 3 Nem a vallás miatt! A lenézés, az elnyomás magában véve kívánatos volt, magában véve cél volt, — meglett volna a vallás nélkül is — más címein. Az adott viszonyok közt a vallás volt a jogcím, az ürügy, de csak jogcím,, csak ürügy volt, mert hisz tudjuk, hogy egyazon vallású népek, emberek is lenézték és elnyomták egymást. 29 4 Mill. Tört-. V. 285.
