Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
I. FEJEZET. A magyar rendtartományok
vonatkozó száműző törvényeknek a jezsuitákra nézve nagy gyakorlati hatásuk volt, amennyiben, mikor egy-egy száműző törvény érvényben volt, az atyáknak csak álruhában lehetett az országban tartózkodniok, — továbbá: az első, 1588-iki száműző törvény következtében a jezsuiták elvesztették birtokaikat, a kolozsmonostori javakat és ezeket már akkor sem nyerték vissza, mikor egy-egy törvény megint visszaeresztetle őket az országba. (Bethlen és I. Rákóczi György alatt a törvény megengedte, hogy bent legyenek az országban, de jószágaikat ekkor sem nyerték vissza.) 4. Egy dologban a jezsuitákra nézve sem volt gyakorlati hatása az őket száműző törvényeknek, abban t. i., hogy egyáltalában bent maradjanak Erdélyben, mert igaz ugyan, hogy, mint fent mondtuk, valahányszor egy-egy száműző törvény, érvényben volt, csak álruhában működhettek Erdélyben, de így mindig, valamennyi számkivető törvény érvényének idején valóban rendületlenül, megszakítás nélkül folytatták munkájukat az országban. Szóval: hiába voltak a száműző törvények, a jezsuiták sohasem hagyták el Erdélyt, — 1588, majd! 1607, majd 1610, majd 1653 után is — igaz, csak álruhában — mindig folytatták lelkipásztori, nevelő tevékenységüket az udvarházaikban, a falvakban, kolozsmonostori intézetükben. Mint egyik forrásunk írja: A fejedelmek a magyar király és a kathólikus főurak közbenjárására mérsékelték a törvény szigorát. Némely városokban, zárdákban, kastélyokban vonultak meg. — Kolozsmonostorról pedig egyszerűen sohasem távozták az atyák. 25 3 Kötelességünk még az erdélyi ferencrendiekre nézve oly rendkivűl fontos 1610 március 25 — április 3-i besztercei országgyűlésnek vallásügyi törvényét nemcsak másod-, hanem dlső kézből is idéznünk. íme a nevezett országgyűlésnek 7-ik cikke: 25 4 „Panaszkodnak némely atyánkfiai, hogy az pápás patronusok az községnek kedve és akaratja ellen pápás papokat vittek jószágokban, templomokat elvötték, jövedelmeiket is élvötték és az község papjától elszakasztották. Végeztük azért, hogy az Ihol azféle pápás papokat az kösség kedve élűén collocáltanak, amoveáltassanak onnan, templomokat és jövedelemeket, melyet a községtől elvöttenek, restituáülják. Ha pedig valamely pápista patrónus az ország végezése szerint az papok jövedelmét meg nem akarná adini, 25 3 Jakab Elek: A kolozsmonostori apátsági zárda, mint üldözöttek menhelye. Századok. 1889. 4. és 5. lap. — Arra nézve, hogy a jezsuiták Kolozsmonostoron még II. Rákóczi György idejében is nemcsak laktak, hanem tanítottak is, ld. Szilágyi Sándor egy adatát: Uj Magyar Muzeum. 1860. 'augusztusi füzet. 130. és köv. Eddigi, az erdélyi viszonyokra vonatkozó fejtegetéseink anyagát főképp Pompéry Aurélnak kézirati müvéből (A katholicismus Magyarországon 1523—1791. I. 1523—'1681.) és ugyanennek a szerzőnek következő két tanulmányából merítettük: A régi magyar jezsuiták hazafisága. Magyar Kultúra 1908. jan.—febr. — A két Rákóczi György és a jezsuiták. Magyar Kultur a. 1908. aug. 25 1 Szilágyi: Erd. országgy. eml. VI. 170—173.
