Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
I. FEJEZET. A magyar rendtartományok
állítást Szilágyi Sándor, mint tévest bélyegzi meg. Hogy mekkora joggal, láthatjuk a fentiekből. 24 9 Nem személyes elfogultságból, hanem a történelem és az erdélyi katholiikusok lelkében még ma is élő köztudat alapján állítjuk, hogy a ikatholikus hitnek a székelység nagy részében való fentartása Isten kegyelme és maguknak a (kathólikus székelyeknek jóakarata után a régi erdélyi ferencesek érdeme. A székelyföldön kivül pedig, bár a jezsuiták ezt sem hagyták ki teljesen működésük köréből, az erdélyi katholikusoknak a protestántismus áradatától el nem sodorhatott maradványait a Jézus Társaságnak tagjai őrizték meg a kathoHikus Egyház részére, buzgón működvén nemcsak a kathólikus uri osztály, hanem nép körében is. S mivel a jezsuiták az erdélyi protestánsok által oly féltve őrzött vallási status quo-ra nézve felette veszedelmesek voltak, így az erdélyi protestánsok tőlük telhetően üldözték őket. A jezsuitákat Báthory István, Lengyelország királya és Erdély fejedelme, letelepítette Kolozsmonostoron, Gyulafej érvárt és Váradon. 1581-ben nekik adományozta a kolozsmonostori apátságot. Az 1588 decemberi medgyesi országgyűlés az egész országból száműzte őket. Az 1595 április—májusi fejérvári országgyűlés megengedte nelkák, hogy Kolozsvárt, Kolozsmonostoron és Fejérvárt, az 1598 augusztusi tordai országgyűlés, hogy csak Kolozsvárt, valamint csak Szöllősön (de nem Váradon), az 1599 márciusi segesvári országgyűlés, hogy Fejérvárt is tartózkodjanak. Báthory Endre halála utál} el kellett hagyniok Erdélyt. Básta alatt visszajöhettek az országba. 1603-ban (kolozsvári házukat lerombolták. 25 0 Az 1607-iki kolozsvári országgyűlés újra kimondta száműzetésüket. 25 1 24 9 Báthory Gábor fejed. tört.. 86. 25 0 Szilágyi Sándor: Érd. országgy. eml. III. 20. és köv., 39., 41., 78., 79., 100., 263., 264., 279., 348., 384. és köv. IV. 65., 79. — Szilágyi Sándor : Az 1588-ik évi december 8—23. Meggyesein tartott országgyűlés története és lairticuTusai. Üj Magyar Múzeum. 1858. II. köt. 503. és köv. 535. — Szilágyi Sándor : Rajzok és tanulmányok. Két kötet. 1875. I. 47. és köv. — Szilágyi Sándor: Szamoälközy István tört. maradványai. I. 199. III. 95. és köv. — Szádeczky Lajos: Kovacsóezy Farkas. 1576—'1594. Magy. Tört. Élietr. 1891. 19. 92—95., 97. — Karácsonyi János: Magya.rorsz. egyházt. Másod. kiad. 136. — Jakab Elek: Erdély egyháztörtténelméhez. T. Tár. 1867. 3. és köv. — Jakab Elek: A kolozsmonostori •apátsági zárda, mint üldözöttek menhelye. Századok. 1889. 2., 3. — Veress Endre: Erdélyi jezsuiták levelezései és iratai a Báthoryak korából. Fontes Rerum Transylvanicarum. Erd. Tört. Források. I. és II. köt. 1912., 1913. — Veress Endre: Berzeviezy Márton. 1538—1596. 1911. — Veress Endre: Mikor leitt protestánssá Berzeviczy Márton? Századok. 1914. 148. és köv. — Veress Endrtö: A Sennyei-fiúk külföldi iskoláztatása. Századok. 1915., 50. és köv. — Veress Endre : A kolozsvári Báthory-egyetem története lerombolásáig, 1603-ig. Erdélyi Múzeum. 1906. — A jezsuitáknak különösen Váriadon és Szőllősön való sorsukra nézve ld. Szilágyi Sándor: Szamosközy István- tört. maradv. II. 81. és köv. —• Bunyitay: Várad. Schern. 1896. 24., 26. és köv. — Karácsonyi i. íh. 136., 137. — Szádeczky Lajos: Báthory Zsigmondné. Századok. 1883. 258. és köv. A jezsuitáknak valamennyi behozása Erdélybe törvényes volt, mert a rendek hozzájárulásával történit. Így Báthory István alatt is. 251 Fejér: Codicillus. 76. "drb. 118., 119. lap. Ezt vesd egybe Károlyi Árpád adatával: Magy. Országgy. Eml. XII. 411. — Fejér: CodieiU. 75. drb. 118. lap. — Kazy Ferenc
