Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
I. FEJEZET. A magyar rendtartományok
mat már enyhítette. 22 3 Az 1563. juniusi tordai országgyűlés kimondta, hogy mindkét (a lutheránus és a kálvinista) felekezet szabadon gyakorolja vallását. Az 1564. januáriusi segesvári országgyűlés hozzátette ehhez, hogy minden felekezet szabadon válassza papjait. 22 4 A kálvinisták tehát most már másodszor, nyíltabban, mint 1556- és 1557-ben és véglegesen megkapták a vallásszabadságot. Ezután a lutheránusok és a kálvinisták egyházkormányzatilag is elváltak egymástól, mely tényt az 1564. juniusi tordai országgyűlés, ünnepiesen is megpecsételte. 22 5 Az 1566. november—decemberi szebeni országgyűlés .megújította a kathoiikus, a lutheránus és a kálvinista vallásnak szabad gykoriatáról szóló törvényt. 22 6 Az 1568. januáriusi tordai országgyűlés, kimondván a szabad hithirdetés elvét, a valóságban már az unitáriusoknak is vallásszabadságot adott. 2" 2 7 Az 1570. januáriusi medgyesi országgyűlés kárhoztatta az unitárizmust, de ez csak színből történt, János Zsigmond Miksa király egyik unokahugávaií való házasságának tervezése miatt. 228 Az 1571. januáriusi székelyvásárhelyi (marosvásárhelyi) országgyűlés azután fonnaszerint törvénybe iktatta az unitáriusoknak szabad vallásgyakorlatát is. 22 9 így lett Erdélyben négy bevett vallás (recepta rdligio): a ifyatholikus, a lutheránus, a kálvinista és az unitárius. 23 0 Ha azonban a kathoiikus vallás épp úgy bevett, épp úgy recepta volt is, mint a két protestáns és az unitárius, ez azért éppen nem jelentette az ő egyenlő rangját, egyenlő szabadságát e három, utóbb nevezett vaüláséVta*l. Nagy volt nem csak a valóságos, hanem a j o g i különbség is a kathoiikus és a többi bevett vallás helyzete közt. A protestánsoknak lehettek egyházi javaik, de a katholikusoknak nem, mert a kathoiikus püspöktől, káptalanoktól és birtokos szerzetesektől vagyonukat elvették, az ő vagyonukat saecullarisáílták. 23 1 22 3 U. o. Ez országgyűlés történetében. 22 4 Zsilinszky: i. h. I. 89. 91. — Szilágyi: i. h. 135. 137. 138. 163. 167. 22 5 Zsilinszky: i. h. 90. — Szilágyi: i. b. II. 169. 171. 22 6 Szilágyi: i. b. II. 260. 22 7 V. o. II. 270. 22 8 Zsilinszky: i. h. I. 115. — Szilágyi: i. h. II. 276. 22 9 Zsilinszky: i. b. I. 115. — Szilágyi: i. b. II. 280. — V. ö. Kanyaró Ferenc:. Unitáriusok Magyarországon, tekintettel >az unitárizmus általános történetére. 1891. 23 0 V. ö. Bethlen István gróf: A reformáció és Erdély. Prot. Szemle. 1917. 592. ésköv. — V.ö. még: Zoványi Jenő: A helvét irány első jelentkezései és térfoglalásai Erdélyben való törvényes eltiltásáig, 1558-ig. Prot. Szemle. 1917. 39. és köv. 174. és köv. 23 1 Az erdélyi püspökség vagyonát mindjárt a János király kinevezte erdélyi püspök: Statileo János (1528—1542., Statileot a pápa is megerősítette 1539. máj. 30-án. Egyht. Eml. III. 357., Kollányi. Regesltá'k a római és pármai levéltárakból. Tört. Tár. 1905. 338.) halála után secularisálták, amennyiben az 1543-iki vásárhelyi országgyűlésére a rendek „a püspökséget ő felségének (Izabellának, János király özvegyének) adták",, és az 1544. augusztusi tordai országgyűlésen újra kimondták, hogy a püspökség jövedelme a királynét illesse. (Katona: Hist. Crit. XXI. I. 437. — Fejér: Codicillus, 39_
