Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XXVI. FEJEZET. Mindörökre él a szívekben

remeteség és a S. Crux zárda együttesen ünneplik szent gyermekük emlékét. Mert az ágostonrendiek ép úgy magukénak tartják Sz. Antalt, mint a kisebb testvérek. A csodatevő szép lelke örök időkre testvéri szeretetben fűzi össze a két zárda lakóit. Minden esztendőben, a Szent halálának évfordulóján, lemegy egy ágostonrendi kanonok a S. Crux zárdából Olivarezbe és ünnepi beszédben dicsőíti Sz. Antalt . . . Portugália egész tanuló ifjúsága, — a páduaiak példájára, — védőszentjéül választja . . . mint ahogy most már az egész világon mindenütt, mint a tanuló ifjúság pártfogóját tisztelik. A szent tiszteletének igen kedves megnyilvánulása a többek között az is, hogy Rómában, a Via Merulánán levő ferences zárdában, sohasem választanak házfőnököt, mert ott egyszer s mindenkorra Sz. Antal az örökös házfőnök. Hogy a kedves Szent tisztelete mennyire benne gyökerezik az emberek lelkében, arról néhány igen kedves szokás tanúskodik. Nemcsak Olaszországban, de még a távol keleten is, ha egy gyermek Sz. Antal közbenjárására meggyógyul, a Szent tiszteletére pár napig fehér ruhában járatják. Vannak vidékek, ahol az új búzából készült első kenyeret kereszttel jelölik meg és Sz. Antal tiszteletére a szegényeknek adják. Másutt megint az állatokat ajánlják a csodatevő oltalmába s Sz. Antalt, a háziállatok patrónusának tekintik. Talán legfényesebben bizonyítja Sz. Antal tiszteletének nagy népszerűségét, hogy nemcsak a katolikusok, vagy más keresztények, hanem még a pogányok is pártfogójuknak tekintik.