Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XXVI. FEJEZET. Mindörökre él a szívekben

dön megalázta, az íme égben és földön felmagasztaltatott . . . Sz. Antal halálának évfordulóján, 1232. június 13-án ünnepli meg Lisszabon, szent fia dicsőségét. Már kora hajnalban talpon van a város. Ünnepi díszben pompázik minden ház és minden ajkon elragadtatással zeng az antifona . . . Nyugodt, édes öröm száll meg minden szívet, mintha a Szent kedvesen mosolygó szép szemei még most is rajtuk pihennének, a régi szeretettel, a régi megértéssel . . . S vájjon mit érezhet donna Terézia, mikor tudomására jut fia nagy dicsősége ? Micsoda édes szavakat mondhat imája közben az ő kis Fernandezének, akinek lelkében oly csodálatos virággá fejlődött a beléje vetett jó mag ... A gyermek, mindig gyermek marad a szülője szemében és bizony, donna Teréziának nehéz elképzelnie, hogy az ő nevetőszemű, kicsi fiát az oltáron tisztelheti. De minél csodálatosabb, minél valószínűtlenebb ez a nagy dicsőség, a jó hölgy áhítata annál mélyebb, imája annál buzgóbb... Nincs órája a napnak, melyben hálát ne adna Istennek a nagy kegyelemért, hogy anyja lehet a Szentnek.

1 Lisszabonban, a Pilari Boldogasszony temploma előtt egy gyönyörű szobor hirdeti Sz. Antal dicsőségét, mely még klerikus korában ábrázolja a nagy csodatevőt. Nemcsak Lisszabon ünnepli a szentet. Az örömben Coimbria is kiveszi a maga részét. Az olivarezi 1 Néhány évvel ezután, donna Terézia is követte szent fiát a halálba. Sírján a következő felírás olvasható: Hic jacet mater S. Antonii ... Itt nyugszik sz. Antal anyja ... A nagy csodatevő anyja, életadója, táplálója és nevelője. Tisztelet porainak . . .