Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XVII. FEJEZET. Az apostoli hithirdető

ják meg és ez a hivatala Limogesbe szólítja, ahonnét több zárda felügyeletét kell ellátnia. Limogesben felújítja a kisebb testvérek és bencések közötti régi barátságot, amely a rend keletkezése óta tart. Sz. Ferencnek és társainak első és legkedvesebb lakóhelye, a rend szülőháza, a Porciunkula a bencések tulajdona volt. Mikor a kisebb testvéreket egy rosszlelkü paraszt kizavarta Rivotortóból s ők visszamenekültek a Porciunkulába, Macabeo, az akkori bencés apát, Sz. Ferencnek ajándékozta a kis templomot. A szerafi atya azonban rendjét a legnagyobb szegénységre akarta építeni és azért nem fogadta el az adományt, hanem a kis templom haszonélvezete fejében, minden évben egy kosár halat küldött az apátnak. A bencések pedig mindannyiszor egy korsó olajjal viszonozták ezt a figyelmességet.

1 Sz. Ferenc első leánya sz. Klára szintén a bencés apácáknál talált otthonra addig, míg a szerafi atya S. Damianoba nem vitte őt. A limogesi zárdában csak rövid időt töltött Antal atya, de mégis örök emléket hagyott ott maga. után, mely sok lelki küzdelemben támasza és vigasztalása még a késői utódoknak is. Élt akkoriban a kolostorban egy Pierre nevű fiatal testvér. Még félig gyermek volt, mikor belépett a rendbe. Ártatlan gyermeki szívét tisztán megőrizte a jámbor szerzetesek között s aki csak ránézett, látta rajta, hogy azt sem tudja mi a bűn. Ezt a szép lelket az ördög az utóbbi időben igen súlyos kísértésekkel 1 Nem tudjuk, hogy meddig tartott ez az olaj és halcsere a Monte Subasio és a S. Maria degli Angeli között, de újabban a barátok ismét felelevenítették a szép szokást.