Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

VII.FEJEZET. A ferences szellem bűbájos ébredése

J VII. FEJEZET. A ferences szellem bűbájos ébredése. 1219-ben, nem sokkal pappászentelése után, don Fernandezt megválasztják a S. Crux zárda prokurátorává. Sok egyéb elfoglaltsága mellett ezentúl az ő feladata az is, hogy a kolostorba érkező idegeneknek megmutassa a templomot, rendházat és a zárda vendégeinek elhelyezéséről és kellő ellátásáról gondoskodjék. A zárdát igen sokan látogatják. Vannak olyanok, akiket a szerzetesek gazdag könyvtára vonz, mely egyike a legbővebb és legértékesebb könyvtáraknak. A tudósok gyönyörűséggel kutatnak a pergamentek és hatalmas fóliánsok között. A coimbriai zárda több száz értékes könyvvel dicsekedhet . . . Széles polcokon ott feküsznek a Szentírási könyvek mellett az egyházatyák féltveörzött iratai és a legendák . . . Mindenik kötet egy-egy drága kincs, mert nem egyszer egy egész élet munkájába került a lemásolásuk. A kezdőbetűk ragyogó miniatűr dísze, a fejlécek és zárórajzok groteszk figurái, bájos vonalú formái, a zárda csendjében élő ember > fantáziájának szülöttei. Finom, aprólékos, pepecselő munka, amilyenre a ma embere ezerfelé szóródó érdekköreivel képtelen volna..., mert egész figyelem, egész lélek kellett hozzá. A zárda látogatói közül sokat csak a vallásos érzület vezet ide, ezek főleg a templomban időznek, hosszasan átjatoskodva az oltárok előtt.