Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

VI. FEJEZET. Lépésről-lépésre

VI. FEJEZET. Lépésről-lépésre. Gyorsan telnek a hetek a zárdában ima és tanulás között. Az isteni Gondviselés lépésről-lépésre vezeti a gyönyörű fiatal lelket a tökéletesség felé. Fernandez teljesen tudatában van a szerzetesi hivatás méltóságának és minden erejével arra törekszik, hogy annak tökéletesen megfeleljen. Nincs másra gondja, minthogy a zárda szabályait a legpontosab ban megtartsa és egészen a magasztos pályára való előkészületnek él . . . Érzi, hogy csak úgy adhatja át magát egészen az Istennek, ha kizárja életéből a múltat és nem engedi, hogy a régi kötelékek fogva tartsák szívét. Azonban ennek az utóbbi vágyának van egy nagy akadálya. Az ágostonrendi kanonokok Lisszabonban nem élnek valami különösen szigorú életet. A rend gazdag és tagjai nagy tekintélynek örvendenek. Nemcsak egyházi, de még politikai téren is szerepelnek és befolyásuk elér a királyi udvarba is. A rend semmiben sem korlátozza tagjait, ami az életet a megengedett határokon belül kellemessé és kényelmessé teheti. Látogatásokat tehetnek, vendégeket fogadhatnak és senki se kérdezi, hogy mennyi ideig maradt az illető, vagy hogy miről folyik a társalgás. Fernandezt is egymásután keresik fel szülei, rokonai és a régi jó ismerősök . . . Don Fernandez nem akarja szeretetlenül elútasítani őket s azért bár-