Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XXVIII. FEJEZET. Sz. Antal ájtatosságok

előtt, vagy egy cseléd, aki hely nélkül volt ... Sa kérések meghallgatását úgyszólván biztosra vehette mindenik, ha a szegények kenyeréhez némi összeggel hozzájárult ... És hogy milyen nagy volt az emberek hite s milyen kimeríthetetlen Sz. Antal jósága, azt bizonyítja az is, hogy egy hónap alatt 539 frank gyűlt össze, melyet a csodálatos imameghallgatásokért hálából adtak a hívek Sz. Antal kenyerére. Ezen a pénzen Bouffier kisasszony három mázsa szép fehér kenyeret tudott venni szegényei számára. A szép szokás egyre jobban terjed. Úgyszólván nem múlik el nap, hogy pénzesútalványokat ne hozna a pósta, néha 3000 frank is jön egy napon és hozzá kísérő levelek, melyek mind Sz. Antal irgalmasságáról és könyörületességéről tanúskodnak . . . 1908. április 7-én halt meg Bouffier kisasszony a szentség hírében, de müve még mindig fennáll. Azóta elterjedt az egész világon és legtöbb helyen a parochiák felügyelete alatt áll a Sz. Antal kenyerének szép intézménye. Nem hiába nevezte XIII. Leó pápa Sz. Antalt az egész világ szentjének, talán nincs a földkerekségén olyan templom, ahol meg ne találnánk a mosolygó Szent képét, vagy szobrát s alatta a szegények perselyét. Egy másik, ugyancsak elterjedt ájtatosság a Sz. Antal brévéje, melynek keletkezését Rigaud beszéli el. Élt Portugáliában egy nő, akit az ördög igen zaklatott, oly annyira, hogy már elvesztette lelke nyugalmát és egészen megzavarodott bele. Mikor férje, — ki ebben az időben távol volt, — hazatért, azt hitte, hogy feleségét csakugyan az ördög szállta meg és azért igen