Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XXVIII. FEJEZET. Sz. Antal ájtatosságok

napot neki szenteljék. Ez utóbbit a következő eset bizonyítja : 1617-ben élt Bolognában egy jámbor asszony, aki már régóta kért valami kegyelmet Sz. Antaltól. Egyszer megjelent neki a csodatevő és így szólt hozzá : „Imádkozzál kilenc kedden át a ferencrendiek templomában levő képem előtt és kérésed teljesül." Az asszony teljesítette a szent meghagyását és imája csakugyan meghallgatásra talált. Példáját mások is követték, még pedig nem egyszer csodálatos eredménnyel . . . úgy, hogy rövid időn belül egyik legelterjedtebb ájtatossággá vált Szent Antal kilenc keddje. Szent Antal kenyere. Ez az ájtatosság nem csak tisztán vallási, de emberbaráti szempontból is igen értékes. Eredete a következő. Tomasuccit, egy húsz hónapos kis babát, kinek szülei a szent sírjának közelében laktak, — gondatlanságból egyedül hagyták egy vízzel telt kád szélén. A gyermek meglátva a vízben saját tükörképét, utána kapott és belezuhant a kádba. Anyja ijedten rohant oda a csobbanás hallatára, de már későn ... A gyermek megfulladt. A szegény anya kétségbeesett sikoltozására egész tömeg verődött össze, sőt néhány szerzetes is sietett oda a közeli zárdából. Nagyon megsajnálták a boldogtalan asszonyt és ismerve Sz. Antal csodatevő hatalmát, azonnal buzgó imával fordultak hozzá segítségért. Az anya pedig megígérte, hogy ha a gyermek életre tér, annyi gabonát ad a szegényeknek, amennyi a kicsike súlya.