Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

III.FEJEZET. Az édes otthon

III. FEJEZET. Az édes otthon. Csendes boldogságban telnek a napok a Bouillon palotában. A kölcsönös vonzalom, mely a két fiatal szívet összefűzi, az istenszeretet melegében szent és eszményi érzéssé nemesedik. Terézia asszony támasza, segítőtársa és legjobb barátja férjének. Ráillenek a Szentírás szavai: „A derék asszony örvendezteti férjét és az élet esztendeit békességben tölti ... Jó osztályrész, a jó asszony, az istenfélők részéül adatik." <Ecci. XXVI., 2—3.) Márton lovag a nap legnagyobb részét a királyi udvarban tölti, de amint teheti nagysietve tér vissza az édes otthonba. Békés, csendes estéken szeret elüldögélni felesége mellett, a palota erkélyén... Előttük a tenger végnélküli kékje, a fehérfodros ragyogó hullámok ... az opál ezerszínében tündöklő víztükör . . . Fényestollú sirályok lebegnek az aranypárás messziségben ... ott ahol vérvörösbe hajlik a nap izzó korongja és biborszegélyes felhők habos selymét fodrozza az alkonyi szellő . . . Terézia asszony elmerengve néz a messziségbe. — Milyen jó is az Isten, hogy ilyen boldog életet adott nekünk. — Hát még ha itt lesz a kis fiunk is . . . mondja Márton lovag mosolyogva. Terézia asszony kissé félénken néz rá.