Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

II. FEJEZET. Ki volt a csodálatos szónok?

hold uralmának megdöltével a buzgó katolikus uralkodó a pogányságnak még emlékét is megsemmisítette. Leomlottak a mecsetek, hogy helyüket elfoglalják a templomok, diadalmasan hordva tornyukon a kereszt jelét. A templomok mellett kolostorok is keletkeztek, melyek közül ránk nézve különösen érdekes az ágostonrendiek zárdája. Lisszabon valamennyi zárdája között ez a legrégibb. 1145-ben létesült Lisszabon ostroma alatt a falakon kívül és lakóinak az volt a kötelességük, hogy a harcban megsebesülteket gondozzák, az elesettekért pedig imádkozzanak és szentmiséket mondjanak értük. Főleg pedig a haldoklók lelkének megmentésére kellett gondolniok. Ugyancsak a falakon kívül, nem messze a Pilari Boldogasszony templomától, egy pompás palota állott. I. Alfonz király idejében épülhetett és első tulajdonosa az a Bouillon lovag volt, akit a hitetlenek elleni harcban tanúsított hősiességéért a király „Lisszabon helytartója" címmel tüntetett ki. Ez a hös lovag leszármazottja volt a nagy keresztes vitéznek Bouillon Gottfridnek. Történetünk idején Bouillon Márton lovag volt a palota ura.. Ez a nemes úr méltó utóda volt nagy őseinek. A krónika feljegyzi róla, hogy „II. Alfonz egyik legkiválóbb lovagja, kinek bámulják hősiességét, tisztelik bölcsességét, és akit mindenki szeret jóságáért." A krónikásnak igaza van. Márton lovag kiváló ember. Mélységesen vallásos lélek, telve azzal a rajongó hittel, lelkesedéssel, mely hősöket nevel. Kész bármikor harcba szállni az igaz vallásért és nem kímél fáradságot, ha a szent ügyről van szó. Palotája találkozó helye a lovagoknak, az ország nagyjainak...