Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

II. FEJEZET. Ki volt a csodálatos szónok?

hold uralmának megdöltével a buzgó katolikus ural­kodó a pogányságnak még emlékét is megsemmisí­tette. Leomlottak a mecsetek, hogy helyüket elfoglal­ják a templomok, diadalmasan hordva tornyukon a kereszt jelét. A templomok mellett kolostorok is kelet­keztek, melyek közül ránk nézve különösen érdekes az ágostonrendiek zárdája. Lisszabon valamennyi zár­dája között ez a legrégibb. 1145-ben létesült Lisszabon ostroma alatt a falakon kívül és lakóinak az volt a kötelességük, hogy a harcban megsebesülteket gon­dozzák, az elesettekért pedig imádkozzanak és szent­miséket mondjanak értük. Főleg pedig a haldoklók lelkének megmentésére kellett gondolniok. Ugyancsak a falakon kívül, nem messze a Pilari Boldogasszony templomától, egy pompás palota állott. I. Alfonz király idejében épülhetett és első tulajdo­nosa az a Bouillon lovag volt, akit a hitetlenek elleni harcban tanúsított hősiességéért a király „Lisszabon helytartója" címmel tüntetett ki. Ez a hös lovag leszármazottja volt a nagy keresztes vitéznek Bouillon Gottfridnek. Történetünk idején Bouillon Márton lovag volt a palota ura.. Ez a nemes úr méltó utóda volt nagy őseinek. A krónika feljegyzi róla, hogy „II. Alfonz egyik legkiválóbb lovagja, kinek bámulják hősiességét, tisztelik bölcsességét, és akit mindenki szeret jóságáért." A krónikásnak igaza van. Márton lovag kiváló ember. Mélységesen vallásos lélek, telve azzal a rajongó hittel, lelkesedéssel, mely hősöket nevel. Kész bármi­kor harcba szállni az igaz vallásért és nem kímél fáradságot, ha a szent ügyről van szó. Palotája talál­kozó helye a lovagoknak, az ország nagyjainak...

Next

/
Oldalképek
Tartalom