Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)
XX. Misztikus szentélyek
azonban, mihelyt pirkad, már újból talpon van és folytatja útját észak felé. Eléri Rieti termékeny völgyét és ettől kezdve már sokkal gyorsabban halad előre, mint a hegyek között . . . A zöld Umbria mosolyog rá, az áldott, a termékeny vidék . . . útja egyre gazdag szőlők között vezet, melyeknek friss zöldjébe rózsaszínű bokrétákat fonnak a viruló barackfák. Rövid pihenőket tartva, maga mögött hagyja Ternit, Spoletót, Folignot . . . Spello az utolsó nagyobb hely, melynek házai komor csendben húzódnak meg a hegytetőn . . . Noha már alig ^bírja vonszolni szegény beteg testét, pihenés nélkül folytatja útját . . . Végre-végre megpillantja a Subasio tetején az ősi Sciffi kastélyt s valamivel lejjebb a S. Rufino sötét tornyát . . . Eszébe jut az a boldog nap, mikor repeső vággyal először sietett a híres assisi nagykáptalanra, mikor először látta a szerafi atyát . . . Mi minden történt azóta ... A „Szegényke" is itt hagyta egyre növekvő családját és Antal atya reménykedve gondol rá, hogy talán nemsokára ő is követheti mesterét. A Porciunkulára érve, első útja Sz. Ferenc cellájába vezeti; azután fölkeresi a városban S. Giorgio templomában a drága sírt és áhítattal csókolja meg a követ, mely mögött a koporsó nyugszik. Pár nappal megérkezése után Bombarone Illés testvér megnyitja a nagy káptalant ... az utolsót, melyen mint vikárius szerepel ... A testvérek meglehetősen elégedetlen hangulatban gyűlnek össze. Mindenfelöl hallatszanak a panaszok Illés ellen, aki erőszakos, kíméletlen s amellett — a hír szerint — a szabályok körül egynehány meg nem engedett változtatást is tett, még pedig nemcsak formájában, hanem lényegében