Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)
XX. Misztikus szentélyek
beláthatatlan sokaság . . . Ember ember mellett, minden zúgot megtöltve ... és kint a téren, ameddig a szem ellát, ember és ember . . . Olaszok, németek, franciák, magyarok, spanyolok, kor, nemzetiség és rangkülönbség nélkül. . . Van, akiket a hit vonz ide, van, akiket csak a puszta kíváncsiság . . . Vannak olyanok is, akik nem is hallani jönnek ide, hanem csak látni, mert hiszen nem értik az olasz nyelvet . . . De hát a szentet még nézni is imádság . . . Antal atya fölmegy a szószékre . . . Minden szem feléje fordul. Akik még soha se látták, azok kíváncsian vizsgálgatták a nagy szónok arcát, akik pedig már azelőtt is ismerték, azok meglepetve és megrémülve néztek össze . . . Micsoda változás Î . . . Mi történt Antal atyával ? . . . Hova lett az egykori szép ifjú? . . . Hát bizony, Antal atyára alig lehet ráismerni. A szívbajból származó vízibetegség egészen eltorzította kedves arcát . . . Kezei, lábai duzzadtak . . . Arcán vörös foltok . . . Csak a szemei, e titokzatos mélytüzű két szem maradt a régi ... A lélek ragyogó ablakai, melyek mögött csodálatos világ rejtőzik ... Es a hangja, az érces mély hangja, mely néha olyan édes, mint a pásztor tilinkója, máskor pedig kemény és hatalmas, mint az ég zengése . . . Antal atya prédikálni kezd. Azok, akik értik az olasz nyelvet, teljes lélekkel figyelnek szavaira, a hallgatóság másik része azonban kíváncsian nézelődik ide-oda. De már az első mondatoknál felfigyelnek. Furcsa, hát olaszföldön, Róma legnagyobb templomában nem olasz nyelven folyik a prédikáció? . . . Hogyan iehet, hogy a pápa jelenlétében, aki maga is