Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)
XVIII. FEJEZET. A kisded Jézus látogatása
Antal atya feláll és engedelmesen kinyitja az ajtót. Abban a pillanatban a bájos jelenség eltűnik, a szoba elsötétül, csak az éjjeli mécses vörös fénye csillog a feszület előtt. Az ajtóban pedig ott áll az öreg gróf az elragadtatástól szinte magánkívül, remegve, könnyek között. Antal atya szelíden megfedi házigazdáját és lelkére köti, hogy senkinek se mondja el, amit látott... Óh Antal, Isten gyönyörűséges szentje ! Lépésed nyomán a csodák virágai nyílnak. Óh boldog Franciaország, melyet életeddel megszenteltél, melynek Istennek oly rendkívüli kegyelmeit esedezted le.
/