Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

I. FEJEZET. A forli káptalan

zománca. Szemükben csillog az elragadtatásig felfokozódott öröm, a készséges lélek odaadása, mely várja, hogy az apostolok utódjának kezéből átvegye a jogot, a hatalmat, a szent kötelességet ... Ma kilépnek énjük történetéből a világ nagy piacára . . . Ma elindulnak hódító útjukra és övék a lelkek világa. A mai naptól kezdve kiosztói és végrehajtói lesznek az isteni szeretet csodájának . . . Nagy nap ez . . . Lelki újjászületés . . . Lovaggáavatás. Most kezdődik az igazi élet . . . Krisztusért, Krisztusban . . . Megkezdődött a szertartás. A misztikus erejű cselekmények sora, mely a tudatlanok szemében üres és érthetetlen, de csodálatos és szent azok előtt, akik ismerik a velük járó kegyelmeket. . . S mialatt a püspök Krisztus katonáivá kente fel az ifjú szerzeteseket, azalatt Grácián atya buzgón imádkozott fiaiért. Egész lelkét átjárta a pillanat fontossága ... Az elvetett mag ma kalászba szökken . . . gyümölcsöt hoz. Az Úr szőlőjébe ma új munkások érkeznek, akiket Assisi szegénye Ferenc atya küldött. A határtalan nagy emberszeretet arra késztette a szerafi atyát, hogy minél több követőjébe beleoltsa azt a krisztusi szellemet, mely vezetője, tanítója és támasza akar lenni az emberiségnek . . ., melynek az a rendeltetése, hogy mindenkinek mindene legyen. Csak az isteni Megváltó szeretete volt elég nagy ahhoz, hogy az egész emberiséget átkarolja, de minden pap képviselője, hordozója és kiosztója a végtelen isteni szeretet egy parányi részének. És minél több az ilyen közvetítő, annál élénkebben ömlik át ez az eleven, lüktető érzés Krisztus misztikus testébe, az egyházba . . .