Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XV. FEJEZET. Franciaországban

XV. FEJEZET. Franciaországban. Amerre Antal atya jár, arra pusztul a vétek, menekül a sátán . . . Amerre Antal atya jár, arra ragyog a hit napja, arra új életre támadnak a lelkek . . . Mint a nyári zivatar, megtisztítja a levegőt minden szennytől, portól ; fölüdíti a száradó rétet, a lankadt virágokat . . . Mint a tavaszi orkán, elsöpri a korhadó ágakat, a rothadó avart... Amerre Antal atya jár, arra kibontja kelyhét az örö^n virága . . . Mint az Isten napja, mely egyformán ragyog az észak hómezői és a trópusok őserdei fölött, Antal atya szeretetének napja is eljut minden országba minden vidékre . . . Ma még hazájában hirdeti az Isten igéjét s holnap már idegen országba küldi elöljárója parancsa . . . Antal atya élete egyetlen hosszú vándorút. Ma itt, holnap ott. Olyan mint a szellő, mely életre kel, ki tudja hol ... és elpihen ... ki tudja hol? Olyan mint a nap. mely felszáll a végeláthatatlan messzeségből és lenyugszik a végtelen messzeségben ... és nem áll meg egy pillanatra sem sehol . . . Küldi sugarát, árasztja melegét páratlanul mindenkire ... de csak sugarát küldi ... de csak melegét adja . . . ő maga nem száll a földre, mert otthona a végtelen . . . Az ősz utolsó sugarai Montpellierbe kísérik Antal atyát. Abba a városkába, amely pár évvel ezelőtt szeretettel adott otthont a szerafi atyának is . . . Itt