Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XIV. FEJEZET. A méreg

csak katolikusok járnak a prédikációira, azért jónak látja tudomására hozni minden másvallásúnak, hogy bármi kérdése, kételye, vagy megjegyzése volna a prédikációjában hallottakra, szívesen ad reá választ és felvilágosítást a nap egy bizonyos órájában. Az eretnekek megelégedetten dörzsölték kezeiket. Nagyszerű, minden a legjobban megy. A bárány maga jön a farkasok barlangjába. No várj csak, te prédikáló barát! Készítünk mi neked olyan csapdát, hogy ki nem menekülsz belőle. Csak kerüljön egyszer nyilvános vitatkozásra a sor. Ugy megszégyenítünk a saját híveid előtt, hogy örülni fogsz, ha hátat fordíthatsz Milanonak . . . Antal atya számára azonban hasztalan készítették a legfurfangosabb csapdákat . . . minden igyekezetük kudarcot vallott. Mint a jég a nap sugarainak melegére, úgy semmisült meg minden ellenvetésük Antal atya szavai nyomán .. . Antal atya tiszta szeme fölényes nyugalommal nézett arcukba és ők megzavarodtak, mert úgy érezték, hogy minden ármánykodásuk és csalásuk napfényre kerül . . . Rövid idő múlva azt vették észre, hogy egyik hívük a másik után tér vissza az elhagyott üdvözítő Egyházba. Ezeknek a vitatkozó előadásoknak beláthatatlan következményei voltak nemcsak Milano lakosságára, hanem az egész keresztény hittudományra nézve is. Ugyanis az általuk elért óriási siker indította a szerafi atyát arra az elhatározásra, hogy iskolát állítson a misztikus tudományok számára. Ebben az iskolában tanított később a szerafikus doktor Bágnoreai Sz. Bonaventura is. A közmondás azt tartja: „Hol legnagyobb a