Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XIV. FEJEZET. A méreg

írások világosan elénk tárják Antal atya életprogrammját. Lemondva a vértanúság reményéről, most már csak egy célja van : Istent megismerni és szeretni . . . Minél jobban megismerni, hogy annál jobban szerethesse . . . Egyre jobban, égőbben szeretni, hogy végre eljuthasson ahhoz az igazi, legtökéletesebb szeretethez, mely egyetlen célja és alapja az életnek. A romagnai kis városok és falvak után itt lép először a nagy nyilvánosság elé. Itt tárul fel a világ előtt először mélységes tudása, úgy, hogy már ekkor kezdik őt kortársai a „misztikus tudományok atyjának" nevezni. Örök kára a katolikus egyháznak, hogy bolognai prédikációiból és klerikusainak tartott előadásaiból egyetlen egy sem maradt meg az utókor számára. Antal atya üdvös vezetésének nem sokáig örülhettek a bolognaiak. Alig pár hónapi ottidőzése után már Milanóban, az eretnekek főfészkében látjuk viszont. Megérkezése óriási riadalmat idéz elő a városban. Akkor már egész Északolaszországban híre járt a nagy szónok csodálatos hatalmának, mely előtt meghajol minden tagadás, kétely és ellenkezés . . . Híre járt már, hogy ahova lesújt az „Eretnekek kalapácsa", ott elpusztul minden, ami az igaz hittel ellenkezik. Milano eretnekei gyűlést hívnak össze. Az ügy komoly és alapos megbeszélést kíván. Hogyan védekezzenek Antal atya ellen, aki, úgylátszik, semmibe sem veszi a város többségének ellenséges hangulatát és nyugodtan megkezdi a székesegyházban sorozatos szentbeszédeit. — Nem tehetünk mást, — mondja a gyűlés során egy gazdagon öltözött előkelő külsejü úr, nyilván az eretnekek vezetője, — minthogy szigorúan