Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XIII. FEJEZET. A küldetés

az idősebbet pedig nem egyszer megvilágosítja az ifjú pap szeretetének tüze. Pár héttel később Antal atya sok bölcs és gyakorlatias tanáccsal ellátva, lelkileg, szellemileg gazdagabban, szép, lélekemelő órák és egy elpusztíthatatlan barátság emlékével tér vissza Bolognába, hogy megkezdje tanítói hivatását. Szívében magával viszi ősz barátja emlékét és hálásan gondol önzetlen atyai jóságára. Tomaso Gallo sem felejti el soha az ifjú szerzetest, aki úgy lépett be az életbe, mint legszebb reményei teljesülése, mint a tiszta élet és istenszeretet megtestesülése. Gondolatban sokat foglalkozik vele és naplójának nem egy lapját tölti meg Antal atya dicséretével. „A szeretet sokszor behatol azokba a titkokba is, amiket a tudömány nem bír megfejteni . . . Magam tapasztaltam ezt Antal testvéremben, akivel meleg barátság fűz össze. Sokan vannak, akik époly jártasak a világi tudományokban, mint ő, de mégsem juthatnak nyomába sem, mert lelkének tisztasága, szíve égö szeretete, az Isten utáni olthatatlan vágyódása, mely egész lényét betölti, oly bölcseséget ad neki, mely túlszárnyal minden földi tudományt . . . Annyira elsajátította a misztikus tudományt, hogy bátran írhatom róla azt, ami Jánosról mondatott: „Ipse erat lucerna ardens et lucens!" Lelke égett az Isten szeretetétől és egész külsején látszott az angyali hév tüze . . „Kevesen hatoltak be annyira a Szentháromság titkába, mint Antal atya, a kisebb testvérek egyike, kivel nem egyszer együtt voltam bizalmas beszélgetésben.. „Nem volt jártas a régiek tudományában, de a misz-