Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XIII. FEJEZET. A küldetés

„Ferenc testvér szeretett Antal testvérének üdvözletét és áldását küldi . . . Óhajtom, hogy testvéreinket oktasd a teologiakban, megmagyarázván nekik azt, de tedd úgy, hogy általa sem bennük, sem benned az alázatosság szelleme ki ne oltassék . . . amint azt a szent szabály is megparancsolja . . A másik levél a rend generálisától Bombarone Illés testvértől jött, aki ép úgy, mint Grácián atya megerősítik Ferentí testvér rendelkezését és részletes útasításokat adnak neki. Az elöljárók közös akarata, hogy Antal atya hagyja el a S. Paolo remeteségét és menjen el a tartomány székhelyére, Bolognába s ott vegye át a papi pályára készülő ifjúság tanítását és nevelését. Antal atya alig tud magához térni a meglepetéstől... Hogy lehet ez? Miért épen reá esett a választás ; reá, ki oly visszavonultan, oly elfeledve élt itt a romagnai hegyek között. Miért épen őt választotta a szerafi atya, mikor annyi idősebb, tapasztalt, szentéietü testvér van a rendben ? . . . Hiszen ő nem méltó ennek a fontos hivatalnak a betöltésére . .. A töprengés azonban nem sokáig tart. Antal atya alázatos lelke hamarosan belenyugszik a szerafi atya rendeletébe . . . Ferenc testvér tudja, hogy mit és miért tesz. És ha épen őt, fiai között a legutolsót szemeli ki, hogy tanítója, vezetője legyen a többieknek, akkor bizonyosan meg van erre a kellő oka. Antal atya engedelmesen aláveti magát elöljárói parancsának. Ezzel a küldetéssel befejeződik kedves remeteélete. Búcsút kell vennie a magányos barlangtól

r mely tanúja volt lelki örömeinek, vezeklésének, imáinak