Pálffy Erzsébet: Páduai Szent Antal élete (Budapest 1929)

XIII. FEJEZET. A küldetés

ez a küzdelem, mint azelőtt még soha. Sülyedőben van sz. Péter hajója és egyszerű emberi eszközök már nem segíthetnek rajta. A Laterán „megingott" és összedöléssel fenyeget . . . Nincs miben remélni többé, csak Krisztus ígéretében, hogy: a pokol kapui nem vesznek erőt rajta ... És Krisztus nem hagyja el Egyházát... Az általános zűrzavarban, a pusztulás és gyűlölet, az öldöklés és rablás közepette új, idegen, rég nem hallott jelszó csendül fel : Pax et bonum Î

1 Nyomában szeretet, szánalom és megbocsájtás jár, életöröm és bizalom ... és békesség költözik a szívekbe. A XIII. század veszendőbe indult emberiségét csak az Isten csodája menthette meg s Isten megadta a világnak ezt a csodát : Assisi Sz. Ferencet és rendjének tündöklő csillagát Páduai Sz. Antalt, a csodatevőt. Sz. Ferenc érzi, hogy a félrevezetett, megcsalt, tévedésekbe kergetett emberiségnek új Mózesre van szüksége, aki kivezesse népét a bün, a szenvedélyek és lelki sötétség fogságából . . . Vezérre, szabadítóra van szükség, aki nemcsak az érzések nyelvén tud beszélni, mellyel lángragyújthatja a szívekben pislogó tüzet, hanem az értelem, a tudomány nyelvén is, hogy leverhesse azokat az ellenségeket, akik az ész fegyvereivel támadnak a katolikus Egyházra . . . Papok kellenek, szentéletű, tanult, okos papok, akik nemcsak a jó példa, hanem a tudomány eszközével is harcbaszállhatnak a hamis próféták ellen. Ferenc elhatározza, hogy teologiai főiskolát alapít, 1 Sz. Ferenc jelszava: Béke és jóság.