Fr. Olsay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1937)

VI. Könyv - II. Az Úr kapcsolja eszményeivel az Én-t.

291 sújtatott (arianizmus). — Nestor az V. században tanította, hogy Krisztusban két személy van: emberi és isteni; a két személy közötti kapcsolat csak erkölcsi és nem állagi. Az Egyházból az V. században váltak ki (nestorianizmus). — Eulyches szintén az V. században szakadt el, makacsul ragaszkodván ahhoz, hogy Krisztusban nincsen két természet: emberi és isteni, hanem csak egy természet, amely emberi és isteni természetéből forrott össze. Követték különösen Szíriában, Egyptomban és Abessziniában (eutychianizmus). — Izauri Leo, aki katonából lelt konstantinápolyi császár, VIII. században kegyetlen áramlatot indított a szent képek tisztelete ellen. A császár e hullámnak engedve, a templomok képeit kihordatta és nyilvánosan égettette el, amiből százados harc indult cl a nép és a császárok között (inkonoklasták=képrombolók).— De ennél is szürkébb az a szakadás, amely közönséges emberi hiúságból, emberi vetélkedésből eredt. Abból t. i., hogy a konstantinápolyi püspök nem lehet kisebb joghatóságii, mint a római püspök, aki Szent Péternek utódja. E szempontot főképpen Photius élezte ki, aki mint világi tanító, fölszentelés nélkül a konstantinápolyi püspöki székbe 858-ban Mihály császár idejében beleült és azután Szirakuza-i érsek által 6 nap alatt püspökké szenteltette magát. Photiust a pápa a római zsinaton kárhoztatva, Vazul császár által letettette. Ámde az elvetett konkoly tovább terjedt. — Cerulárius Mihály konstantinápolyi püspök még megnövelte azzal, hogy a rómaiaknak szemükre lobbantotta, hogy a szentmiséknél kovásztalan kenyeret használnak és hogy tanítják, hogy a Szentlélek Úristen: az Atyától «és» Fiútól származott. Ezért IX. 17*