Fr. Olsay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1937)

VI. Könyv - II. Az Úr kapcsolja eszményeivel az Én-t.

289 birodalmában, tartályában, magtárában, kútjában, mély tavában: tele-tele van életeszmékkel, életmagvakkal, életcsírákkal, életpetékkel, életmustárkákkal, életgyöngyökkel, életkovásszal, amelyekből mint törekvés-kép-érzés bontakozik az egyéni élet. Ez az egyéni életbontakozás történhetik: a test irányában; a szellem és a kegyelem irányúban... Minden ember lelke: alakjában, természetében, általánosságban nemcsak hasonló, hanem egybevágó és azonos... 2. Az égi kinyilatkoztatás úgy az ószövetségben, mint az újszövetségben: természetfeletti világosság, amely a lélek tartályában-magtárában levő csírákat, magvakat, gyöngyöket megvilágítja, egymástól elkülöníti és nevén nevezi... A régiek ezt úgy fejezték ki, hogy az emberi lélek természeténél fogva keresztényi. (Tertullián). Vagyis ami a kinyilatkoztatott Szentírásban megvan a hit és erkölcsre nézve, az mind-mind gyökérileg-erőileg benne van a lélek mélyében. A lélek mélyén az erők és a szentírási igazságok egymásért vannak... A Sas-Élő életrekelti az Ember-Élőt... 3. Ámde a Szentírásban nemcsak eszmék vannak, amelyek a kegyelmes életbe való törtetést felkeltik a lélekben, hanem a Szentírás másrészt tele-tele van végtelenbe táruló eszményekkel, amelyekkel, csodálatos lendülettel Isten közelébe juthat az emberi lélek. Ámde az égi eszményeknek éleiét csak Egy élte le és élte elénk' a legtökéletesebben! Ez az Egy maga a megtestesült Ige: Jézus Krisztus, aki azért jött a földre közénk, hogy «életünk legyen»... De mivel az Úr Jézus asoenziója napján visszament az égbe, nem hagyhatta árván övéit, azért elküldötte a Szentlelket, aki a világ végezetéig velünk 19