Fr. Oslay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1936)

I. Könyv. Általános előismeretek. - 8. Korunk tévedései

38 B— Másoknál minden a külső aktív tevékenység, de amely, szerintük is, Isten dicsőségére irányuljon. Életük külső apostolkodásban merül ki, hirdetik a természetes embereknek a természetes Krisztust. Ebben vezetnek Amerikában a különböző felekezeti szekták. Előttük a passiv erényeknek nincs fontossága, minők a türelem, az alázat, az engedelmesség stb ... Ez is amerikánizmus, XIII. Leó pápa kárhoztatásában. (U. o.). INDOKOLÁS. A keresztény tökéletesség lényegénél fogva bensőséges. «Szóljak bár az emberek, vagy az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincsen ... semmi sem vagyok». (I. Kor. 13. 1—3.; X. Pius. Exhortatio ad Cler. Cath). Tehát nem minden a külső! C— Akadnak olyanok is, akik a keresztény tökéletességet a megsokszorosított és megsokasított szóbeli imában, külső szabályok megtartásában, avagy a szerzetesi fegyelemnek külsőségességében és ennek aggályosságig terjedő betartásában látják... Ez a liberális-farizeus-formalizmus, melyet maga az Úr Jézus hétszeres jaj-jal sújtott (Mt. 23. fej.). INDOKOLÁS. A külső imák, szertartások, fegyelmes magaviselet és vallási erények csak eszközök a benső tökéletesedésre. Ezek tehát nem képezhetik a Vallásélet lényegét. (Szenthagyomány). I&—- Találkozunk olyanokkal is, akik a tökéletességet kemény böjtben, súlyos testsanyargatásban, virrasztásban és könnyhullatásban látják és hiszik. Ez a rigorozus-farizeusi formalizmus, tehát ez sem képezheti a Vallásélet lényegét.