Fr. Oslay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1936)

I. Könyv. Általános előismeretek. - 4. Szentírási szövegezés

31 Szent Pálnak a most ide iktatott tökéletességi felosztása csodálatos azonosságot mutat Szent János apostollal, aki a Jelenések utolsó fejezetében a J'ehető legfönségesebb sorokat szentelte a szent­Uegyelemnek. Szent János a szentkegyelmet, ezt az isteni, égi Niagarát, valóságos folyónak tekinti az Atya és a Gyermeke, az Első és az Utolsó, a Kezdet és a Vég között. S így fejezi be Jelenések Könyvét: «A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyája­tokkal! Amen». (Jel. 22, 21). Szent Pál a szeretet apotheozisát a korinthusi levelében írta meg, de a szentkegyelemnek, ennek, az Élet-vize folyójának dicshímnusszát Szent János adja, a következő so­rokban: «És megmutatá nekem az Élet vizének folyóját, mely ragyog vala, mint a kristály és az Istennek és a Báránynak királyi székéből eredt: I. Utcájának közepén és a folyónak mindkét partján az Élet fája vala (Sínai-hegyen; Morális); II. Mely tizenkét gyümölcsöt terem, minden egyes hónapban meghozván a maga gyümölcsét (Boldog­ság-hegyen ; Ashétika); III. És a fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak (Kálvária-hegyen; Heroisztika); IV. És semmi átok sem lesz többé, hanem Isten­nek és a Báránynak királyi széke leszen abban és az Ö szolgái szolgálnak neki (Thábor-hegyen; Misztika); V. És látni fogják az Ö arcát és homlokukon lesz az Ö neve (Rendkívüli misztika: Jézus); VI. És éjszaka nem lesz többé és nem szorulnak szövétnek fényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten, világosítja meg őket (Rendkívüli misztika: Atya), és

Next

/
Oldalképek
Tartalom