Fr. Oslay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1936)

I. Könyv. Általános előismeretek. - 1. Valláserkölcs lényege

18 meg a világ vége, az aratók pedig az angyalok > (Szent Mt. 13, 2U—U0). A jó mag, a jó búzaszem az országnak, a mennyországnak fiai, akik azért élők, azért értelmesek, mert az Alkotó eszméje életre keltette, jellegzetesen élteti és aratásra beérleli. A búzaszem jellegzetessége — mert HARMASEGYSÉGBÖL ered nem lehet más, mint hármas-egyessége: jó, igaz és szép. És mert az Abszolutunmak csak abszolútum a gyümölcse, tehát; szent. Ezért a búzaszem igaz életbontakozása, csak olyan folytatólagos folyamat lehet, melyben mindig erősebben, jellegzetesebben felemelkedik a jónak, a szépnek és a szentnek csodálatos fönsége, istenisége. A búza vékony törékeny váz, melynek a tetején áll és imbolyog a búzakalász piros-pozsgás szemekkel. E csodálatos növény csak azért képes fönnállani, mert vékony, törékeny szállá négy erős szintájas könyökkel van megerősítve. Ezek nélkül el sem képzelhető az egyméteres magassága. A négy, erős, szintájas könyök egyben jelenti négyes jellegzetességének eszményiségét: az igazságosságot, jóságosságot, szépségességet és egységességet. Mert csak a pozsgás búzaszál emelkedik föléje a mező virágainak; csak a búzakalács — a mindennapi kenyér — a legszükségesebb a fehérabroszos asztalnál; csak a fehér Kenyérért voltak emelhetők az építészetnek dóm műremekei és végre csak a búzapalást találtatott alkalmasnak arra, hogy az Üdvözítő válait takarja, midőn Ö a véges és Végtelen szellem egyinindenségébe tér. Ebben a pár mondatban allegorikusán el van rejtve az értelmes élelbontakozásnak minden nagyobb