Fr. Oslay Oswald O. F. M.: Morális istenszolgai érzület (Ludány 1936)

Éljen Jézus! Kedves Mária Gondozónővéreim! 1926.-dik évtől fogva, mely Szent Ferenc 700 éves jubileumának esztendeje, Isten-ismerte mélységes gond feküdte meg egész énemet. Tíz év alatt nemcsak nem tudtam alóla megszabadulni, hanem ez minden órában problematikusabbá vált számomra. Minél teljesebben bontakozott az intézményes szegénygondozás hősi és elszánt munkásságuk alapján, annál súlyosabban nehezedett éntudatomra életükkel és lelkükkel szemben érzett kötelesség-egészem. Hallom hangosan lelkem mélységéből: nem olyan nehéz a jót elkezdeni, mint azt véglegesen megtartani; «aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül». Nehéz a végleges és állhatatos életmenetet megtartani — magunkban, másokban egyaránt. Még nehezebb egy erkölcsi testületnek minden személyében az elindulási erkölcsi mélységet állandósítani s onnét senkinek kitérést nem engedni. De legnehezebb — érzem — a Norma Egri-ben: lendületes ferences szellemmel s krisztusi szolgálattal szolgálni az elesett embert; megkérdezése nélkül, ki, mi volt előzőleg? Ez évnek húsvéti ünnepjei előtt kegyesen kézcsókra bocsátott egyik megyés-főpásztorunk. Őkegyelmessége annyira jóságosan leereszkedő volt,