Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

XIV. Szívesen elmélkedjünk Krisztus kínszenvedéséről?

XIV. Szívesen elmélkedjünk Krisztus kínszenvedéséről?

1) Gyűljetek egybe mindenünnen,

2) és csodáljátok az Istennek reátok kiáradó nagy szeretetét, és azt az elvakult gonoszságot, amellyel azt viszonozzátok. Ha ugyanis az Isten Fia elválaszthatatlanul egyesült az emberi természettel, mennyivel szívesebben kellene nekünk ővele egyesülnünk? Ha oly lángoló szeretettel egyesült velünk, porból és hamuból gyúrt emberekkel, hogyan kellene nekünk megnyitnunk szívünket befogadására? Mily esztelen sok lélek, ehelyett inkább a szeméthez tapad! Az Ige nem azért lett testté, hogy testünkhöz tapadjunk, hanem azért, hogy — miként Ö testben élve testét megtörte és keresztre szögezte, lelkével pedig a földiek helyett az Istennél időzött, — úgy a mi lelkünk is, a test sanyargatása révén az égiekhez emelkedjék. Ó, mily vak is az ember! Minden idejét testére és annak szükségleteire fordítja, hasonlíthatatlanul nemesebb lelkét pedig elhanyagolja és semmibe veszi. Se nem táplálja, se nem nyugtatja meg a Legfőbb Jó keblén, holott ezt mindennél könnyebben és édesebb gyönyörűséggel tehetné. Az Isten ugyanis mindenütt felajánlja magát az embernek, és