Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

X. Lángoljunk Isten ügyéért!

szolgálatodért és mulasztásaidért pedig bánatos szégyenkezéssel súlyos büntetést szabnál magadra. Mit mondjak még? Minél tökéletesebb leszel, annál jobban szégyenkezel és bánkódol gyarlóságaid miatt, és szereteted tüzében folyton nagyobb vállalkozásokba kezdesz. Isten ügyéért égő buzgóságodnak semmi sem lesz elég: minél többet teszel, annál éhesebb leszel. Mily csodálatos a szeretet heve! Szétárad, és végül végnélkül való jutalommá válik. Biztos vagyok benne, hogy buzogni fog szívedben a szeretet tüze, gyűlöletes lesz számodra az álom, és mindaz, ami csak egy pillanatra is elvon az Isten-szolgálattól. Magadat mégis lanyhának találod, másokat pedig készségesnek látsz; az előbbin szomorkodol, az utóbbin pedig örülni fogsz. „Az ember szíve fölfuvalkodik, de Isten fölülkerekedik."

1) Míg ugyanis szíved kicsinyes és evilági lesz, addig a csekély és könynyű szolgálatot nagy és súlyos tehernek érzed, és amit egy közönséges barátodért szívesen megteszel, azt az Istenért csak vonakodva leszel hajlandó elvégezni. így, ami édes és szeretetreméltó, azt keserűnek, ami keserű, azt édesnek ítéled. A beteg szem, mivel nem bírja elviselni az Igazság Napjának fényét, inkább sötétségben jár. Dicsekedni fogsz bűneiddel, és nem tudod, hogy az ördögök meg majd veled dicsekednek. Lustaságból karba teszed kezedet, és a dicsőség nyarán majd koldulni kényszerülsz."

2)