Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

IV. Hogyan juthatunk a szemlélődés nyugalmára?

IV. Hogyan juthatunk a szemlélődés nyugalmára?

1) Ha a szemlélődés nyugalmát meg akarod szerezni, ezt a három dolgot vésd mélyen szívedbe: Soha ne bántsd meg Teremtődet; magad és mások bűneit pedig, amelyek naponként sértik Fölségét, sirasd meg naponként részvéttel, mély fájdalommal és sűrű könnyhullatással. Ezek fontolgatása közben inkább bánkódni, mint örülni kívánj, hiszen nem a vígság, hanem a szomorúság földjén élünk. Nagy dolog, ugyanis, hogy Istent, akit bűneinkkel oly súlyosan megbántottunk, egész életünkön át könnyek között engesztelhetjük. Éppen az legyen földi életünk vigasztalása, hogy megsirathatjuk a magunk és felebarátaink gonoszságát. A kegyelmes Isten majd letörli könnyeinket és keserűségbe merült lelkünket ujjongó örömmel tölti el. Miként a laza szőlővessző vize a nap hevétől borrá forr, úgy válik a töredelmes lélek könnye is a vígság borává a szeretet he. vében. Nem illenék, hogy az Ür a maga drága ajándékaival olyan lélekben szálljon meg, amelyet az engesztelő könnyek árja még nem mosott tisztára.