P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

Szent Klára, Szent Ferenc kis palántája

nyira hittél benne, hogy egész életedet lekötötted neki. Pedig a mi nézetünk szerint az élet sok gyönyörűséget kínált Neked. Állandó boldogságodat semmi sem zavarta. Gazdagság vett körül. Fiatal és szép voltál. Minden mosolygott Rád ... De a kis Szegény elragadtatott tekintete elbűvölt Téged Annak a Szeretetnek hevében, amely őt is emésztette, felnyílt szemed és mint a piros rózsa nyílt ki szíved. Egy éjtszaka pedig megszöktél az atyai házból. A Szent Dámján kolostort választottad börtönödül. Negyven éven át micsoda életet éltél ott, vezeklő-öwel, örökös böjtben. Micsoda fájdalmas, egyhangú, embertelen, minden élvezetet nélkülöző életet, távol a világtól! Pedig így volt — s ez tanúbizonyság atyád, Szent Ferenc javára: Te ott megtaláltad az igazi örömet, a ragyogó tiszta örömet, amely halálos ágyadon ezt a csodálatos imát adta ajkadra: „Istenem, áldalak Téged, hogy megszülethettem." Nagyon jól tudtad, mit cselekszel. Nem semmiségért védted katonai eréllyel szent magányodat és a szent szegénységet. Észrevetted az ürességet, amelyet a földi örömök rejtegetnek, takargatnak. Ösztönösen megérezted, hogy mindez silány, csalóka élvezet. Minden földi öröm véget ér. Az élvezetért, amit nyújtott fáj66