P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

Fent a hegyekben

nyegest, az „egy a szükségest" és délibábokat hajszoltunk a nélkül, hogy akár magunknak, akár másnak használtunk volna vele. Te bizony hitted, ó Ferenc az egyetlen szükségest, és éppen mert ily buzgó szemlélődő voltál, azért lettél csodálatos apostollá. A Te életíróid nem eléggé méltányolják Benned a magánynak ezt a szerelmét, mely, mihelyt munkádat befejezted, a hegyekbe vagy az erdőkbe hajtott. Ott éltél Te igazán. Ott lelted föl az igazságot a szeretettel. Ottan búgtad el, elrejtve, mint galamb a kőszikla hasadékaiban, jó magasan a városok fölött a Te alázatos és buzgó imádságodat: „Drága Uram és Istenem, ki vagy Te és ki vagyok én. Szolgáid közt a leghitványabb földi féreg. Hőn szeretett Uram, mennyire szeretnélek szeretni Téged. Uram és Istenem, Neked adom szívemet és testemet, de milyen örömmel tennék még többet is, Irántad való szeretetből, ha tudnám a módját." És erővel és lángoló buzgósággal telítve jöttél le onnan és olyan alázatosan, hogy a gőgnek egyetlen indulata is lehetetlenné vált számodra. — Miért szalad mindenki utánad? — kérdezi tőled Masseo testvér. — Miért? A Mindenható Isten elárulta nekem. Azért, mert sehol sem talált nálam nyo^ morultabb, gyarlóbb, szánalmasabb bűnöst, hogy 54