P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

Ferenc a vádlottak padján

A püspök előtt kellett megjelenned. Egyáltalán nem azért, hogy vitatkozzál, hanem, hogy a világnak prédikálj, hogy a Szép történetében a legszebb lapot írjad, hogy megfessed azt a maga nemében páratlan képet és hogy végrehajtsd azt a nagyszerű gesztust, amelyet azután költők énekeltek meg és művészek vázoltak századokon át az emberség tiszteletére. Neked nem volt igazad, az igazság tiszteletreméltó apád oldalára állt. Ö diadalmaskodott, de Te nem csináltál belőle gondot, nem tartoztál a spekulánsok közé. A püspök arra ítélt, amit a legjobban óhajtottál: még egy csókot adni Úrnődnek, a szent Szegénységnek. Ekkor bontottad ki szárnyaidat. „Nemcsak a pénzét adtam vissza apámnak, hanem a ruháimat is, amit tőle kaptam .. Ott álltál a tátott szájú polgárok előtt csupaszon, csak a cilicium fedett be. Szemed földöntúli fényben ragyogott. Megindultságtól reszkető hangon erősítetted: „Halljátok meg mindnyájan azt, amit mondanom kell és értsétek meg, ezentúl nem mondom többé „Atyám Bernardone Péter", hanem „Miatyánk, ki vagy a mennyekben." Bernardone Péter fejét lehajtva összeszedte mammon ját és az ügyvédek megkezdték védőbeszédeiket. 39