P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

„Ó, Szeretet, Te megsebezted a szívemet!"

tyolozta: Ferenc a kereszten látta hőn Szeretettjét. Patakzott akkor a könny szeméből és végigégette arcát. Szent részvét járta át szívét-lelkét. Amint a mezőn bolyongott, sírva és zokogva, mint az, akit súlyos csapás ért, emberekkel találkozott össze. Mikor azok szomorúsága oka felől tudakozódtak: „Sírok — szólt könnyben úszó szemmel — mert keresztre feszítették Szerelmemet." Vissza-visszatért barlangjába, hogy elrejtse végtelen fájdalmát: az övé lett az isteni fájdalom és övéi lettek Krisztus stigmái, amelyeket már megsebzett lelkében hordott. Az akarat megegyezését nyomon követte a szív megegyezése: a szeretet, amely két szívből egyet alakít, hogy együtt szenvedjen, hogy együtt örvendjen. Szent Szeráf, a részvét a legnemesebb és a legönzetlenebb érzelem, Szerelmeddel azonosított Téged. Megfeszített képe belevésődött szívedbe, koronája megsebezte homlokodat és elszenvedted minden kínját. Túlságosan önzők vagyunk mi ahhoz Jézusom, hogy a Te fájdalmadat így a miénkhez kapcsoljuk. Ügy véljük, éppen elég a sajátunkat elviselnünk, sőt túl sok is. Ezért zárkózik el szívünk szenvedésed elől, megkeményedik és érzéketlenné válik. Mégis Te, a Szeretet, Akinek nem kellett volna szenvedned, Te a legcso36