P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

„Hatalmas fejedelem leszek..."

reken énekelték ezeket a nagy eseményeket. Szép volt ez is, és Ferenc élvezte. Nála az eszmény sohasem zárkózott be az álmok világába, egész életével igyekezett azt megvalósítani. Lázban égett lelke. Fejében a nagy lovagok csodálatos kalandjai keringtek. Közéjük akart tartozni ő is. Egy napon meghallotta, hogy Gauthier de Brienne, aki Dél-Olaszországban küzdött az igazságért és az Egyházért, dicsőséget aratott. Azonnal elhatározta, hogy csatlakozik hozzá, nagy tetteket visz majd véghez ő is, s megszerzi a lovagi sarkantyút. Apja, Bernardone, akiből az előkelő, lovagi magatartás teljességgel hiányzott, de aki fia minden szeszélyének engedett, pompás paripát szerzett neki, s minden képzeletet túlhaladó öltözetet szabatott számára. Egy éjtszaka Ferenc álmot látott. Csillogó palota bontakozott ki előtte. Címerek és pajzsok díszítették. Csodaszép hölgy lakott benne. Egy hang szólt hozzá: „Tied lesz ez a palota és azoké, akik Téged követnek!" Másnap vidáman ődöngött a város utcáin. Boldog-boldogtalannak ismételgette: „Most már tudom, hogy hatalmas fejedelem leszek!" ó, Szent Ferenc, mindez nagyon, de nagyon távol áll attól, amit mi szentségnek nevezünk. De olyan rokonszenves vagy, amint így szárnyalsz az eszmény felé. Gondolom, hogy az 14