P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

Jakab testvér látomása

kadt tövestől. Ekkor másik fa nőtt a régi gyökereiből, leírhatatlan nagyságú, szépségű, illatú és erős, új fa. Massai Jakab testvérnek, aki a „spirituális" ághoz tartozott, ez az apokaliptikus látomása egy kissé célzatos ugyan, de lényegében hűségesen vázolja a Ferenc-rend történetét. Dicsőséges és feldúlt történet ez. Szentekben gazdagabb minden másnál, de jobban feldúlták a küzdelmek, átalakulások, reformok és szakadások. Végzetes volt számára az a körülmény, hogy Ferencből teljesen hiányzott az emberi bölcseség; Isten-szeretettől ittasan élt, mint a madár, vagy az angyal és naivan azt hitte, hogy majd mások is hasonlókép cselekszenek. Nem tarthatott ez így soká. Minden viszálykodás, amely a rendet megtépázta, a földi józan ész és az isteni őrület összeütközéséből pattant ki. A lehetetlent kívánni: ez volt Ferenc szokása. Mindezek előrebocsájtása után, mégis kísért a gondolat, hogy mégis Ferenc felfogása a legjobb. Eszményi rendet alapított. Kevesen jutnak ugyan el az eszmény megvalósításáig, kevesen maradnak ugyan meg az égbenyúló csúcsokon, de legalább törekszenek oda feljutni és így tiszteletreméltó magaslatokon élnek. Az eszmény mindig ott emelkedik mint hívás, vagy szemrehányás. A századok folyamán mindig akadtak nagylelkűek, akik érezték magukban 123