P. Martial Lekeux OFM: Mai ember könyörgése Assisi kis Szegényéhez

Milyen társaságban töltötte éjtszakáit Szeráfi Szent Ferenc

Ebben a kolostorban időzött a szeráfi atya. Egy egészen fiatal, galamb-ártatlanságú kis testvér észrevette, hogy az atya felkelt, mihelyt a többiek elaludtak. Mélyen hatolt az erdőbe és csak reggel jelent meg újra. A kis testvér, kíváncsiságtól sarkallva, messziről követte. Amint előre lopakodott, csodálatos fényben látta tündökölni az erdőt és kedves hangokat hallott. Fényözön közepén Szent Ferencet pillantotta meg, mellette Krisztust és a Boldogságos Szüzet, szenteket, angyalokat, akik vele beszélgettek. Hosszú órákon át tartott az égi társalgás. A paradicsommá változott erdőben, angyalaitól körülvéve sétált Jézus szeráfi szerelmesével. Ferenc, tehát innen, az isteni virrasztásokból hoztad szeretettől égő tekintetedet és természetfeletti mosolyodat. Még reggel is át meg át volt itatva arcod Krisztusnak fényével, Akinek arca besugározta a tiedet. Felejthetetlen órák, nappaloknál világosabb éjtszakák, fenséges élvezetek éjtszakái! Mennyire búsásan fizettek meg Téged egy-egy ilyen éjtszakával bőjtöléseidért, sanyargatásaidért és minden nagylelkű szenvedéseidért. Megértetted az életet, mert az élet csak a boldogság felé irányul és Te megtaláltad ezt a boldogságot akkor, amikor az ég leszállt a földre. Fénybenúszó éjtszakáid emlékére kérlek, könyörülj meg, Szeráfunk, azokon, akik meggya102