P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

szilaj magyar nép nem jutott a sokkal hatal­masabb hún rokonnépnek a sorsára? Annak, hogy szent István, a bölcs és szent király, megkereszteltette népét. A királynak jobb kezei, apostolai pedig szent Benedek fiai voltak. Nélkülök a pogány magyarság a hun néphez hasonlóan nyomtalanul tűnt volna el a történe­lem színpadáról. A bencések szoktatták le a magyarságot a háborúskodás és zsákmány­szerzésről és kedveltették meg helyette a mun­kát, földmivelést. Jelszavuk : ora et iabora ; cruce et aratro (imádkozzál és dolgozzál ; ke­reszttel és ekével) tette polgárosultfá a nomád életet élő magyar népet. Ok forgatták át a po­gány néplélek és erkölcs talaját és hintették el abba a kereszténység életet, dús termést hozó magvait. A bencések mellé csatlakoznak csak­hamar szent Domokos és szent Ferenc fiai. Hogy IV. Béla nem roppant össze a tatárjárás csa­pása alatt, hanem ujjáépítője lett a nemzetnek, az utóbbi két rend fiainak köszönhető. Úgy a király, mint népének gyóntatói, bátoritói: a két rend fiaiból került ki. Fennmaradt-e volna a magyar nép ha a másfélszázados törökjárom alatt a ferencesekben hű vigasztalókat, bátorí­kat, barátokat nem talál? És el tudnók-e kép­zelni a magyar történelmet bencések, pálosok, ferencesek, piaristák, jezsuiták s a több, szerzetesrendek ; vagy kapisztrán szent János, Pázmány, Dugonits, Fráter Györgv és a kolos-

Next

/
Oldalképek
Tartalom