P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

lelkület paiástolása. Mikor xavéri szent Ferenc nagy tetteinek híre Európába érkezett, azonnal föltámadt egyesekben a vágy hasonló sikerek, azaz inkább hírnév után. India nagy apostola, az elvárt meghívás helyett azonban ezeket írta nekik: „Dicsérem buzgóságtokat, de ne hagyjátok magatokat megcsalni. Nem tüntetheti ki magát az ember nagy dolgokban, ha előbb kicsiben nem tüntette ki magát."

1) igazi nagyságra csak alapos munka által juthat az ember. Az alaposság pedig éppen a részletek kidolgozásában nyilvánul . . . Michel Angelot, a nagy művészt, meglátogatta egy barátja. Nagyon csodálkozott, mert a mestert még mindig előbbi munkájánál találta. „Az ön dolga egyáltalán nem halad," mondotta neki. — „Dehogynem — válaszolt a mester — Sokat javítottam azóta rajta, itt elvettem valamit, ott egy arcot jobban kidolgoztam, itt kissé lágyabb vonást tettem fel, ott a szájat kifejezőbbé tettem." „De ezek mind oly apróságok," —csodálkozott a látogató. „Igen, azok,—felelte a mester.— De a kicsinységek teszik a tökéletest, a tökéletes pedig nem kicsinység.

2) A kis dolog tehát egyszersmind nem csekély értékű is. Csak könnyelmű, felületes, lelkiismeretien emberek ismétlik unos-untaian: „Eh mit, csekélység!" De ezzel a mentegeíődzéssel önmagukat bélyegzik meg. *) Verekrusse—Tólh: Elmélkedések II. 564. . 2) Tólh T. ; A jellemes ifjú 18a