P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

Sohse aggódj emiatt! Mit érne az élet, főleg a szerzetesi, ha nehézség nélkül érné el az ember annak boldogító célját? Ilyen kis viharokban tisztul a lélek, erősödik a hivatás. A baj okozói, előidézői lehetnek : a megváltozott életmód, új társak, körülmények; vagy a régi társak s munkakör elhagyása, valamint régi emlékek feíújulása. Ilyen lelki hajszálgyökerek elvágása természetes, hogy vérzést idéz elő. Boldog, ki a lelki betegség ez idejében baráti szívre, lelki orvosra talál a tabernakuíumban ; ki a szent Szűz palástja alatt meghuzódhatik; s ki őszintén, bizalommal tárja fel viharos lelkiállapotát lelkiatyja előtt. Ilyenkor különösen légy őszinte s ne titkolózzál. Ne emészd magad. Szakításra, hivatást megmásító döntésre egy pillanatig se gondolj. Várd meg nyugodtan a beteges állapot végét. A vihar csakhamar elvonul fejed felett. Az új talajban megveted lábadat; az ég ismét kiderül. És egész életedre derűs emlékként marad vissza ez az időszak, melyben harcedzett voltod dacára, mint a gyermek ijedtél meg képzelt árnyaktól, nevetséges mumustól, madárijesztőtől. Ha azonban tényleges nehézségeid lennének, — végtére az ördög nem alszik, s agyafúrtan a legjobb törekvésű lelket is összegabalyíthatja — bízd ügyedet bizalommal lelkiatyádra s cselekedjél annak utmutaíása szerint. Szent Agos-