P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

és más eddig hallatlan gépezetek.

2) Nagyító lencsékről ir, és szemüvegről. Hadicélokra tükrökkel kísérletezik. Távcsőről emlékezik. Ezeket mind három-négy századdal később találták csak fel, sőt egyeseket máig sem. Mi köze lehet e hosszú megemlékezésnek a szerzetesi hivatás értékeléséhez? Rogériust, a nagy lángelmét kora nem értette meg. Nem is érthette. Az emberiség történetében fokozatos haladás, fejlődés van. Rogérius szereplése, kísérletei megmagyarázhatatlanok voltak az akkori tudós világ előtt. Mi egyebet gondolhattak tehát, mint hogy túlvilági hatalmakkal lépett összeköttetésbe. Mikor azután hallottak kísérletezései közben mennydörgést, látták a villámlásokat és a robbanások után kén és füstszagot érezték,

3) meg voltak győződve, hogy Rogérius az ördögökkel cimborál. Szerencsétlenségére még rettenthetlen „vasbeszédű" kritikus volt, aki „csikorgó tollát epébe mártotta," mint azt önmagáról megállapítja. Hogyne féltették volna hát így tőle az egész emberiséget?! Elitélték. A tudományok műveléséről le kellett mondania. Egy csendes zárdába vonult a lángész, ki pedig meg volt győződve arról, hogy istenadta természetes észszel dolgozott csupán. Van-e a világon hasonló áldozat, tragédia? S mit szólt mindehhez a nagy tudós? Azt, hogy „inkább darabokra s) U. o. 582. 3) U. o. 586.