P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

Azonban nem állítjuk, hogy a kolostor lakója nem követhet el bünt. Mindenki rendelkezik szabad akarattal. S a kevélység, önzés, kíváncsiság, könnyelműség, engedetlenség, a szenvedélyekkel való küzdelem lanyhulása a szerzetest is botlásba viheti. Találunk erre nézve néhány szomorú példát a történelemben. Ha azonban valaki a kolostorban oly szerencsétlen lenne és vétkeznék, száz és száz ok és alkalom magába-szállásra, megtérésre készteti. A sok ima, állandó szentségekhez való járulás, az élénkebb bűntudat, vidám testvérek látása, gyóntató, lelkiatya jelenléte, mások jó példája, a napi lelki számvétel, a testvérek imakegyelmeiben való részesülés, mind-mind a fölemelkedéshez és állhatatos küzdelemhez segítik. A világban Kain lelkülete járja: vájjon őrzője vagyok-e öcsémnek? Mi közöm hozzá? A szerencsétlen bűnöst nem emelik fel, hanem sokszor még lejjebb taszítják. A világban az egymáson segítés és részvétel az egyszeri részeg ember esetéhez hasonló : A pocsolyába esett és kérte társát: „Pajti, segits ki innen." Válaszul kapta : „Azt nem tehetem, de melléd feküdni, azt igen." Nagy áldás az egymáson segítés, az elöljárók és szerető testvérek jóakaratú figyelmeztetése. Azért tedd föl magadban, hogy bárki figyelmeztet hibáidra nem fogsz megsértődni, hanem imádkozol érte egy Üdvözlégyet.