P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

én szivem, lelkem, mindenem. Fogadd őket az idegenben, de úgy, mint illik a szentek polgártársait, Isten barátait: Fogadd őket, mint királyokat, mert övéké a mennyek országa, a szegénység jogcimén és érdemén"

1) Röviden, velősen fejezik ki szent Bernát felfogását a szerzetesi életről, következő szavai: ,,A szerzetes nagyobb tisztaságban, érdemben él, ritkábban esik el és gyorsabban kel fel; biztosabban halad előre, békességesebb a megnyugvása; purgatoriuma rövidebb és dicsőbb égi koronája."

2) Gondolkozzunk csak egy keveset ezen szavak fölött. Nagyobb tisztaságban, érdemben él. A szerzetes lerázza magáról a világ salakját. Az élet poros országútja helyett a hegyoldal szerpentinutján jár fölfelé. A szenvedélyek rendetlen gerjedelmei fölé emelkedett, sőt mondhat juk, szenvedélyeit is Isten szolgálatába állitotta. A szakadéktól és elcsuszamlástól megvédi az engedelmesség korlátja. Hogyne lenne így szíve, lelke, élete tisztább ! Következéskép nem nagyobb, gazdagabb érdemekben is ? A világ elsősorban saját igényeit elégíti ki: időből, javakból bőven igyekszik szerezni magának. Még jó, ha valamit juttat belőlük Istennek és lelkének. Nem sokban különbözik Káintól, aki szintén a termény selejtesét áldozta fel Istennek. A szerzetes pedig Ábel áldozatát, a legértéPiszter I. 161, 162. 2) Sermo supra ,,Simile est regnum .. ."