P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

meum et dexteram meam cinxit, lapidibus pretiosis ... corruscentibus et vernantibus gemmis). Jegyesem szája édes nekem, mint a tej és méz (met et lac ex ore ejus accepi). Szépsége elragad engem, nem adom oda semmiért, (pulchritudinem ejus sol et luna mirantur). Koszorút kötött fejemre, a jegyesek koszorúját (tamquam sponsam decoravit me corona). Ó Ágnes, Ágnes miféle érzések ezek? Te szent vagy és vértanú s nyomaidban iárnak hősies, ragyogó lelkek: tehát igazad van. Igen, — igazad van! A keresztény szűziesség a leglelkesebb s odaadóbb szeretet." Es ist die Vergeistigung der Liebe". A szeretet átszellemülése.

1) Végül a szent engedelmesség, igaz, teljes átadást kíván. De aki az örökkévalóság szemüvegén keresztül nézi a dolgokat, s magát a földi életet is: aki az önzés és önakarat sok csalódása után a szerzetesi önkéntes lemondásnak ösvényére lépett, az a legbiztosabb útra került, melyre ez isteni szó vetíti fényét: „Aki titeket hallgat, engem hallgat." Itt nincs többé ingadozás, nyugtalanság, kétely és kétségbeesett vergődés: a lélek teljes békét élvez. A cél tiszta látása nyugodttá és biztossá teszi lépteit. Innen van. hogy a kolostorok a tiszta öröm lakóhelyei, melyekre a vergődő, boldogtalan világ méltán néz irigy szemmel. , Prohászka 0. : Diadalmas világnézet. 103.