P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

találtam, amennyire a földön ember megtalálhatja és nagyon kérem buzgó imáikat az állhatatosság kegyelméért. Mert ha hivatásomat saját hanyagságomból elveszíteném, a világ legboldogtalanabb emberévé lennék. Még néhány nap és boldogan fogok az oltár előtt térdelni és szívemet az Ur Jézus lábai elé helyezni.' Szóltunk az áldozatok, lemondások nagyságáról, de most épúgy szólanunk kell a szent szegénység, tisztaság és engedelmesség eredményeiről is. Általában és részletesen. A szerzetesen szinte szószerint teljesedik be az Ur szava: Aki elhagyja atyját, anyját, házát, földjét, százannyit nyer és az örökéletet. A kolostor új otthont nyújt, szerető testvérekkel és elöljárókkal, és pedig minden ország és városban, ahol a rendnek zárdája van. Ha külföldre visz utad, a rend főelőljárójának levele az ottani testvéreknek szent kötelességévé teszi, hogy testvéri szeretetettel fogadjanak. Mindenütt otthon vagy. A kolostor lakóiról áll a szentírás szava: Nihil habentes et omnia possidentes; semmijük sincs és mégis mindenük meg van. Aki a szegénység derűjéről és gazdagságáról fogalmat akar szerezni, olvassa el assisi szent Ferenc életét, eljegyzését a szent szegénységgel, s mily boldogan fogyasztja el száraz kenyerét a forrásvíz mellett. Olvassa el Szent Ferenc virágos kertje, Fioretti c. könyvet vagy Federer munkáit. A gazdagság gyönge, halvány