P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

a hit e hős bajnokónak elfogadására és megkoronázására". *) A szerzetesi élet önkéntes áldozat, vagy mint BourdQlou mondja: „Istennek szentelt áldozati ajándék." Útja kálváriás szenvedésekkel teli. Aki nem tudja felfogni, hogy a kolostori élet a menyországért való szent lemondás, az homokra építi szerzetesi életét. A kolostori életnek egyedüli tartós alapja az áldozatosság. A noviciátban, az újoncok előtt részletesen fejtjük ki, hogy a hármas fogadalom az a három szög, melyekkel a szerzetes Krisztus keresztjére szegezi magát. Csak az áldozat nagysága és a halálig szóló lemondás adják meg a szerzetesi életnek azt az értékét, melyet a szent írók tulajdonítanak neki, midőn azt mondják, hogy a keresztség és vértanúság kegyelmeivel, eredményeivel egyenértékű. Nagyon jól tudjuk és nap-nap után tapasztaljuk, hogy „az Úr igája édes és terhe könnyű." A valóság mégis az, hogy a kolostori élet nagy áldozat. Még a legkisebb nehézséget okozza — legalább a fiataloknak, — a világ és javairól való lemondás. De ha nem öntudatosan és nagylelkűen vágja el valaki az ideigvalókhoz fűző összes kötelékeket, úgy a világ szépsége, s javai, anyagiak vagy kulturálisak mégis megkisérthetik, s hivatását veszélyeztetik. Nagyobb nehézséget, állandó küzdelmet *) Répássy János egyházi beszédek 1877. 40.—41. 1. 3*